Mivel a hidrogéntechnológia egy globális kihívásokkal teli terület, az országok közötti tapasztalatcsere és kitekintés nagy hangsúlyt kap a fejlődés és innováció szempontjából. A hidrogéntechnológiákhoz kapcsolódó, képzési fókuszú nemzetközi kitekintés alapján válnak világossá mindazok az erősségek, gyengeségek, lehetőségek és kihívások, melyek a magyarországi képzési rendszert jellemzik. A nemzetközi kitekintés során sikerült beazonosítanunk azokat a jógyakorlatokat és képzési módszereket, melyeket más országok sikerrel alkalmaznak. A megismert – elsősorban EU-s – jó gyakorlatok segítenek meghatározni azokat az oktatási-képzési beavatkozási pontokat, melyek a Nemzeti Hidrogénstratégia megvalósítása kapcsán jelentkeznek.
Ahogy azt a tanulmányban részletesen ismertettük, a különböző országokban eltérő stratégiák, más-más kutatási irányok a jellemzőek. A hidrogénstratégiák és hidrogéntechnológiai fejlesztések számos gazdaságilag fejlett ország gazdaságfejlesztési, energiagazdálkodási tervében, programjában szerepelnek.
Az európai hidrogén értéklánc gyors fejlődésével a Green Skills for Hydrogen prognózisa szerint a hidrogéntechnológiai szektor az EU-ban 2030-ra 1 millió magasan képzett munkaerő számára kínál munkahelyet, ami 2050-ra 5,4 millióra emelkedik. Speciális hidrogénszakértelem jelenleg nehezen elérhető az EU munkaerőpiacán; nagy a kereslet a mérnökök és technikusok iránt. A hidrogén szektor számára a menedzser, szakértő, technikus, szerelő és kapcsolódó szakmák, üzem- és gépkezelő, valamint összeszerelő pozíciók emelkednek ki.
Európában országról országra változó az alap- és mesterképzésekhez, valamint a hidrogéntechnológiai képzési programokhoz való hozzáférés lehetősége. Tartalom tekintetében a szakismeretek megszerzésekor alapvető fontosságú a biztonság és a gyakorlati képzés.
Az európai hidrogéntechnológia oktatása terén számos képzés elérhető, s ezek minden képzési szintet lefednek. Az európai egyetemek és intézmények egyre inkább interdiszciplináris képzéseket kínálnak, amelyek célja a hallgatók széleskörű ismeretekkel való felvértezése a hidrogénenergetika terén. Az oktatás során a hallgatók számára lehetőséget biztosítanak valós laboratóriumi munkára és gyakorlati tapasztalatok megszerzésére is.
A hidrogéntechnológia iránti érdeklődés alapvetően négy területre fókuszál:
- elektrolizálók, tüzelőanyagcellák,
- hidrogéntárolás,
- közlekedési célú felhasználás,
- hidrogénbiztonság.
A fókuszpontok egybeesnek a nemzetközi iparági igényekkel és tendenciákkal, ami a felsőoktatás pozitív reakcióját igazolja. Nem túl meglepő tehát, hogy az ismertetett felmérésben
- a hidrogén előállításával kapcsolatos ismeretanyag vezet, azaz e téma szerepelt a legmagasabb arányban a vizsgált képzések fókuszterületei közt; majd
- ezt kis lemaradással követte a hidrogén kezelése, tárolása, elosztása,
- végül szinte holtversenyben következett a közlekedési célú végfelhasználási ismeretek témája.
A képzési programok elérhetősége és formája szempontjából kiderült, hogy a munkahelyi tanulás és a külső szolgáltatók által szervezett rövid tanfolyamok nagyon jellemzőek a vállalatok hidrogéntechnológiával kapcsolatos képzési gyakorlatában. Az elmúlt időszakban emelkedett a hidrogénre és az üzemanyagcellákra specializálódott programok száma az alapképzésben, de ez hangsúlyosan mesterszinten a jellemző.
Míg a felmérés alapján az angol nyelvű képzések aránya dominál (60%-kal), az oktatási programok közel harmada francia nyelven zajlik, majd a spanyol (12%-kal) következik.
A földrajzi megoszlást illetően egyértelműen kijelenthető, hogy a hidrogéntechnológiai képzések domináns része jelenleg Nyugat-Európában zajlik. Szinte törvényszerűnek mondható, hogy az oktatási fókusz, a kutatási programok és a témában realizálódott együttműködések idővel meghozzák gyümölcsüket: az első nagyszabású, több ország összefogásával létrejövő hidrogénvölgy projektek is a nyugat-európai régióban jöttek létre. A Clean Hydrogen Partnership által támogatott két nagyszabású hidrogén völgy projekt egyike hidrogén folyosót képez a balti-tengeri államok között (Észtországos és Finnországot beleértve), míg a másik az észak-adriai régióban (Horvátország, Olaszország és Szlovénia összefogásával) alakult meg.
A zöld és digitális átálláshoz az embereknek továbbképzésre, átképzésre van szükségük. Az alkalmazott mikrotanúsítványok jelentősége abban áll, hogy rugalmasabb, tanuló központú oktatási és képzési formát kínálnak az embereknek. A kialakításukra és kiadásukra európai elvek nem kötelező, hanem segítő jellegűek a tanúsítvány kiállítói számára.
Összefoglalva, a nemzetközi kitekintés lehetővé tette, hogy a nemzetközi oktatási és kutatási kompetenciák értékelése valósághű képet adjon a nemzetközi helyzetről, ezzel is segítve a jövőbeni hazai stratégiák kidolgozását és fejlesztését, valamint a régiós együttműködések megerősödését.
A tanulmány teljes terjedelemben letölthető itt.
A prezentáció teljes terjedelemben letölthető itt.